Egy intézményi befektető számára ugyanolyan ijesztő az, hogy a cég nem kerül eladásra, mint az, ha csődbe megy.

Van rá egy találó kifejezés is: Walking dead Az intézményi befektetők nem saját pénzből játszanak. Alapokat raknak össze, amibe nyugdíjalapok, magántőke kezelők, stb fektetnek be. Ezek az alapok általában tíz évesek, az első öt évben ültetnek, az utolsó ötben aratnak. Ami fontos, hogy pénzből pénzt kell csináljanak. Azaz pénzt fektetnek a cégedbe és átlag öt-hét év múlva pénzt kell visszakapjanak. Azaz muszáj eladásra kerüljön a cég. Ezért számukra a lassan növekvő, de szépen muzsikáló családi vállalkozás egy kicsivel sem jobb kimenet, mint a becsődölt.

Nagyon nem mindegy, hogy miért kérsz el ugyanannyit.

Sok startuppal dolgozva az egyik első lépés, amit elkezdünk átalakítani, az az, hogy milyen címen kérnek pénzt. Ez bár semmiségnek látszik, nagyon is fontos, mert ez határozza meg a jövőben, hogy hogyan tudsz ugyanattól az ügyféltől többet kérni, de azt is meghatározza mindkét fél számára, hogy ki is vagy te igazából. Egy egyszerű példa, hogy ha egy ügyfél a projectért amit neki szállítasz, mindenképpen kétmillió forintot fizet. Számára szinte mindegy, hogy mit ír a számlára. Egyik véglet, hogy kiszámlázod, hogy fejlesztés. Azaz te, neki, az ő elképzelései alapján egyedi fejlesztést végzel. Amit kér, ahogy kéri, csak neki, egyedileg. Ő ezért kifizeti az alkalmazottaid munkadíját. A másik véglet, hogy a számlára azt írod, platform licenszdíj 200 főre, egy évre. Azaz te egy platformot fejlesztesz, amihez ő hozzáférhet, a te feltételeid alapján. És bár rövidtávon ugyanannyit számlázunk ki, idővel a két út nagyon elválik egymástól. Megéri akként a cégként viselkedni, ami lenni akarunk.

Egy kirúgás nem a karrier vége, hanem néha a kezdete.

Minden vezetőnek emlékezetes az első alkalom, amikor valakit ki kellett rúgnia. Nekem extrém nehéz volt, ezért extrém emlékezetes. Kis cég voltunk még, a legjobb barátomnak kezdett szétesni az élete, munkára volt szüksége, hát felvettem. Magánélete tovább zuhant, a munkát egyre kevésbé végezte el, rendszeresen inni kezdett. Megszakadt a szívem, de el kellett küldenem. Számára ez jelentette a rock bottomot, muszáj volt valamit tenni. Kiköltözött Németországba, egy nagy cégnél vállalt munkát. Pár hónap múlva a családja is utána költözött. Szakmailag sikeres karriert épített, kiegyensúlyozott, boldog ember. Az alamizsna-állás amit kapott nálunk neki sem volt jó és nekünk sem. És el kellett küldenem ahhoz, hogy megtalálja a karrierjét.

A szakemberhiány csak a cégek problémája, nem a szakembereké.

Az egyik baj a szakemberhiánnyal az, hogy az ember ha éhes, akkor nem válogat. Ez igaz arra is, hogy egyre alacsonyabbra kerül a léc egy-egy újabb munkatárs felvételénél, de arra is, hogy ha a HR küzd a toborzással, akkor senkit nem fognak kirúgni csak azért, mert nem jól dolgozik. Azaz mindkét irányból csökken a munkatársakkal szembeni elvárás, ami könnyen negatív spirálhoz vezethet. A legjobban talán az a sztori mutatja ezt be, hogy egy gyártó cégnél az alkoholszondáztatást alvállalkozónak adták ki és a gyárkapun kívülre telepítették. Így a munkába ittasan érkező kollégát ők haza tudják küldeni és nem kell kirúgni.

ps: a becsülettel dolgozó szakember pedig dolgozhat kettő helyett

Ahogy egy kisbabánál, úgy egy startupnál is, mielőtt megtanulna futni, előbb járnia kell.

Sokszor beszélgetünk arról, hogy az induló startupok 90+% -a öt éven belül kipukkad. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy nagyon sokszor olyan alapítók állnak össze, akik még sosem vezettek céget, terveztek terméket, adtak el bármit. Mindezt nem ritkán egy olyan piacra célozva, amiben egyiküknek sincs tapasztalata. A klasszikus definíció a startupra kb ez: Kis tőkeigényű, exponenciális növekedésre képes, gyorsan skálázható cég. De talán célravezetőbb lenne így: A startup egy olyan működő cég, ami tud bevételt termelni a termékéből vagy szolgáltatásából, amit hatékonyan és egységesen tud az ügyfelek elvárásai alapján továbbfejleszteni és képes exponenciálisan növekvő értékesítési eredményt elérni. #startupcoelho

Ne fogadj el ‘építő kritikát’ olyanoktól akik még sosem építettek fel semmit.

Az utam során rengetegszer kaptam romboló kritikát és elégszer ‘építő kritikát’ is. A kétezres évek elején még Finnországban éltem kettős életemet, nappal wifit fejlesztve a Nokiának, éjszaka pedig mobil játékokat az internet népének, ingyen. Készült egy új játékom, jobb híján saját grafikával, a Snails. Első screenshotjait egy netes fórumon osztottam meg, amire a sok lelkes rajongón kívül egy anonim troll is reagált: It looks like shit. Ezen annyira felhúztam magam, hogy egyszemélyes csapatomat egy grafikussal és egy zenésszel bővítettem, hogy megmutassam nekik. Pár hónap múlva elkészült a Snails, ami nyolc éven át nyert díjakat és a kor egyik legsikeresebb mobil játéka lett, millió dolláros bevétellel. Azóta tudom, hogy az egyetlen jó válasz a kritikára, ha még jobban összeszedjük magunkat és csakazértis sikeresek leszünk. #startupcoelho

A vevőnek nincs mindig igaza. De a csapatnak sincs. A vezető dolga kijelölni a határokat.

Karrierem során többször találkoztam rossz vevővel, akinek nem volt igaza. Aki komisz volt, igazságtalan és bántotta a csapatot. Sajnos néha sok pénzt fizettek. Ennél persze sokkal többször volt az ügyfelet nem tisztelő, nem értő, nem szolgálni akaró csapatokkal dolgom. Akik gúnyt űztek az ügyfélből, kellő alázat nélkül kommunikáltak és cserbenhagyták őt. Vezetőként nekünk kell eldönteni, hogy mennyi bevételért áldozunk fel egy csapattagot, mennyi profitot hagyunk az asztalon hogy megvédjük egy emberünk igazságérzetét, hogy mikor mondunk ellent egy ügyfélnek. Nincsenek abszolút igazságok, csak döntések, amiknek következményei vannak. #startupcoelho

Vezetőként olyan emberekkel vedd körül magad, akik kellően máshogy látják a világot és hajlandóak vitatkozni veled

Visszagondolva minden nagyobb sikerben kulcsszerepe volt azoknak a társaknak vagy kollégáknak, akik máshogy gondolkodtak mint én. Csökönyös és kompetitív ember lévén mindig ádáz vitákban születtek a fontos döntések. Még ha nem is volt igazuk, de elgondolkodtattak, új utakra inspiráltak. Ahogy nőtt a cég, gyűltek a sikerek, úgy vált egyre nehezebbé, hogy találjak vitapartnert. A tekintély ellen minden létező eszközzel próbáltam küzdeni, de hiába. Új életemben azt próbálom megtanulni, hogy ha van is erős sejtésem, akkor is inkább rávezetni próbáljam az alapítókat mintsem megmondani a (szerintem) tutit. Néha az is kiderül, hogy nincs igazam, vagy nem csak egy út járható a sok közül. Néha pedig az, hogy a legtöbb kérdésben nem muszáj elsőre jól dönteni, elég ha gyorsan tanulunk abból ami nem működik. Van még mit tanulni ezen, na. #startupcoelho

Egy szoftvercég minden értékteremtő eszköze minden este kisétál a kapun és csak remélni lehet, hogy másnap reggel visszatér

Érdemes ezt rendszeresen felidézni. #startupcoelho

Ha egy munkatársunk felmond, szinte mindig jobb embert találunk a helyére

Elsőre azért rossz, mert félünk, mert bűntudatunk van, mert megcsalva érezzük magunkat. Pedig mire valaki eljut oda, hogy felmondjon, már rég nem az a munkatárs ő, akit meg akarunk tartani. Louis CK hasonlat: Ha egy barátunk közli velünk, hogy elvált, akkor általában sajnálkozunk. Pedig senki nem egy jól működő, szeretetteljes házasságból kényszerül elválni. A válással kiszabadul egy már nem működő kapcsolatból. Gratulálni kéne neki és sok sikert kívánni. A felmondás ugyanilyen szituáció. Mielőtt a kolléga felmondott, már régóta megcsalt minket. Nem volt már a munkájában sem az esze, sem a szíve teljesen. Egy nem működő kapcsolatból lépett ki. És ezzel nekünk is felkerült a prioritáslistánkra az, hogy megoldjuk a terület legégetőbb problémáit és pótoljuk a távozót egy jobban passzoló, lelkes, új munkatárssal. #startupcoelho