Ha megoldod az emberi problémát, megoldódik a szervezeti probléma. Ezt egy világcég HR vezetője mondta nekem. És bizony sokszor eszembe jutott az évek alatt. Néha pedig arra jöttem rá, hogy vezetőként én magam vagyok az az ember. És néha az én elakadásom az volt, hogy nem akartam megoldani egy emberi problémát. Sokszor abban bízva, hogy hátha majd az idő vagy a világ valahogy megoldja azt. Általában persze ez nem így működött. #startupcoelho
Ne unikornis, hanem csótány legyél ha tudsz
Azokat a cégeket, akik pár év után már milliárd dolláros cégértéket tudnak felmutatni, unikornisnak hívják. Egy amerikai startup szerencsés helyzetben van. Ha kellően szexi a koncepció és jó nevű a csapat és profik a pitchelésben, akkor sok pénzt tudnak bevonni, akár úgy is, hogy nincs bevételük, sem konkrét tervük a bevételre. Csak arra, hogy hogyan fogják sokan használni a terméket. Ebből a sok pénzből nagyban tud játszani aminek vagy egy nagy bukta vagy egy nagy siker lehet a vége. Mondanom sem kell, hogy még amerikában is szinte mindig nagy bukta, hiába a sok pénz.
Ez innen keletről sokkal ritkább és nehezebb. Ezért itt egy másik modell működik, a csótány. Egyrészt, ebből sokkal több van, mint unikornisból. Másrészt a csótányok egy atomháború is túlélnek. Ezek azok a cégek, akik pénzt termelnek, abból nőnek és sokkal kevésbé múlik az életük a következő befektetési körtől. #startupcoelho
Egy cég csak olyan gyorsan tud nőni, ahogy a vezetője delegálni
Vezetőként, ha jó a csapatunk és jól választottunk piacot, akkor a cégünk tudna növekedni. Legtöbbször viszont pont mi vagyunk ennek a gátja. A növekedéshez szinte mindig valami újat kellene tenni. Amíg leköt minket a cég jelenlegi állapota, addig nem tudjuk elkezdeni ezeket az új feladatokat. Vezetőként kicsit jolly joker a szerepünk. Bármilyen feladatot el tudunk látni rövid távon, de nem maradhat rajtunk semmilyen feladat hosszú távon. Ha már tudod, hogy mi a fenét is csinálsz, ha már meg tudsz fogalmazni egy tevékenységet, akkor delegáld! #startupcoelho
Cégvezetőként nem csak a csapatod, hanem a saját motivációdért is te felelsz.
Néha minden összefog az ember ellen, semmi nem sikerül. Mi ilyenkor sem lassíthatunk. Csapatunk motivációja belőlünk indul, így vezetőként legelőször magunkat kell tudni feltüzelni és motiválni. Ezt nem várhatjuk el kívülről, saját magunkban kell rá újra és újra megtalálni az erőt. #startupcoelho
Minden startup előbb-utóbb kap egy hatalmas maflást.
Ebbe vagy belehal, vagy startupból vállalattá nő. Ez azért van, mert egy startup exponenciálisan igyekszik nőni. Ami – ha sikerül – fantasztikus. De előbb-utóbb akkorára nő, ahonnan már nem tud exponenciálisan nőni, legalábbis jelentős átrendeződés és piacváltás nélkül. Ahogy csökken a növekedési tempó, a startupot utoléri az a több évnyi szőnyeg alá söpört szar, amivel nem foglalkozott, mert exponenciálisan nőtt. Elsősorban a management, a szervezet és a folyamatok értetlensége. A gyors növekedés után a költségek nagy tehetetlenséggel még tovább nőnek, a hatékonyság hiánya egyre jobban érezteti hatását. Ilyenkor kell valahogy túlélni, kicsit megállni, újratervezni, rendet rakni. Bárcsak már minden startupom itt tartana 🙂
Üzleti útra néha azért megy a cégvezető, hogy valamihez közelebb jusson, néha pedig azért, hogy valamitől távolabb.
Amikor vezetőként az ember ügyfélhez utazik, akkor ki is lép a napi valóságból. Csak kevés olyan vezetőt ismerek, aki utazás közben is igazán tartja az aktív kapcsolatot a csapatával. Nem csak külön időzóna, külön világ is ez. Inspiráló, tele lehetőséggel, új emberekkel. Míg otthon csak a frusztráció, ugyanazok az emberek ugyanazokkal a problémákkal. Fontos a kapcsolat az ügyfelekkel és az inspiráció, de egy vezető helye a csapatával van. Vagyis lenne. Te honnan tudod, ha túlzásba vitted?
Egy vállalkozás nem űrszonda, hanem folyami hajó.
Nem lehet előre megadni a pontosan kiszámított pár paramétert, ami alapján jó pályát fog bejárni, hanem folyamatosan kormányozni kell. Nem a célpont kitűzése a nehéz, nem az ötlet a kihívás, hanem eljutni oda (vagy egyáltalán bárhova). Ehhez sokkal több kell ötletnél és víziónál. Csapatot kell építeni, napi szinten ezer dologban döntést hozni és megpróbálni tartani egy irányt, de alkalmazkodni az időközben tapasztaltakhoz.
Sose légy irigy mások veszteségére.
Cégvezetőként nagyon sokszor kellett vezetők és tulajdonosok tettvágyát hűtenem egy-egy új piac, termék vagy feature ötlet megvétózásával. Általában azok a cégek tudnak profitabilis növekedést elérni, akik nem mindenre ugranak rá és nem mindent csinálnak egyszerre. Az erős kézzel megtartott fókusz az egyik legfontosabb és legnehezebb stratégiai összetevő. Sokszor egy-egy piacra több konkurensünk is ráugrott, de egyik sem csinált pénzt. Ilyenkor vérre menően harcoltam azért, hogy mi ne menjünk utánuk.
Egy ember elfáradhat, egy cég nem.
Amikor még kis játékfejlesztő cég voltunk és nagyon toltuk, többször felmerült csapattársaktól, hogy lassítani kéne, elfáradtak. Ekkor fogalmazódott ez meg bennem, ami egész karrierem alatt elkísért.
Egy jó vezető aggódik ha rosszul mennek a dolgok, de még jobban aggódik, ha jól.
Ha baj van, akkor az ember tudja, hogy min kell aggódjon. De ha nincs, akkor mindenen lehet aggódni. Szerintem sok cég amikor sikeres, nem érti elég pontosan, hogy miért az. És így félő, hogy egyszer csak elmúlik. Ha látható a sikerünk, akkor egy tucat cég ugrik rá a piacunkra hamarosan. Ha most jól megy, akkor most kell stratégiát váltani, hogy mire ez a nyerő széria kifut, legyen helyette más. Talán ezek miatt is van, hogy egy-egy jó negyedévtől, díjtól vagy elismeréstől mindig inkább megijedtem. Mire jönnek a pénzügyi sikerek, mire mások elismerik a teljesítményt, az már a múltban van. És autót sem visszapillantóba nézve vezetünk.
#StartupCoelho 